“Megoldást kell találnunk arra, hogy kilábaljunk ebből a gödörből.” Van valami komikus abban, hogy attól az edzőtől várjuk (illetve várják, mert én nem) a megújulást, aki – legalábbis szerintem – első számú felelőse a kialakult helyzetnek.
Most próbál választ találni arra Allegri, hogy miért nem készítette fel rendesen a csapatot??! Több mint négy hónapja elkezdődött a felkészülés, 2 és fél hónapja meg az idény! Közben Rómában szinte a nulláról indulva összerakták minden idők egyik legjobban védekező klubcsapatát (pechjükre a “minden idők legjobban védekező csapata” titulus már foglalt), és egyre jobb formába lendülnek az idényt döcögősebben kezdő, nagy múltú csapatok is Olaszországban és Európában. Ez viszont a Milanra nem mondható el. Nekünk egy formánk van, mégpedig a gyenge.
Az eddigi lassan három hónapban a világon semmit sem fejlődött a csapat: impotens támadójáték, nulla védekezés. Márpedig vannak fejlődni képes csapatok, olyanok is, amelyekben igazán jó játékosok sincsenek. Még a mindenki által lesajnált Sassuolo – a kezdeti megilletődöttségét levetkőzve – is megindult felfelé. És bár nem fog bajnokságot nyerni, előrébb tart, mint az idény kezdetén, ami elismerésre méltó.
Lehet itt összetartásokkal magunkra irányítani a figyelmet, de ezzel kötve hiszem, hogy célt érnénk.
Allegri ötleteiről meg egy vicc jut eszembe.
Kohn elmegy a rabbihoz, hogy tanácsot kérjen, mert döglenek a libái.
- Mivel eteted őket?
- Általában kukoricával.
- Felejtsd el a kukoricát, próbáld meg a darát!
Eltelik pár nap, mikor Kohn megint beállít a rabbihoz.
- Te rabbi, még mindig döglenek a libák!
- Mivel eteted őket?
- Hát darával.
- Próbáld ki a zabot!
Megint eltelik pár nap, mikor Kohn visszamegy.
- Te, rabbi, az összes libám megdöglött.
- Mivel etetted őket?
- Hát zabbal, és mégis elpusztultak.
- Ej, de kár, pedig mennyi jó ötletem lett volna még…
